2012. március 23.

A Kislányom ma megmentett....


Képzeljétek ma majdnem... le sem merem írni..

A Kislányom ma megmentett...

Szóval felmentem a hálószobába, felnyitottam az ágyat (tudjátok, amibe alul lehet pakolni és olyan hidraulikusan vagy hogy nyílik...), hogy kivegyek valamit ... leguggoltam és benyűltam érte...
És bumm... rácsapódott úgy mind 2 kezemre, hogy moccanni nem tudtam..
Borzalmas fájdalom és börtön. Olyan nehéz az ágykeret (fémerősítéssel készült) és rajta a magas matrac, hogy nem bírtam felemelni és a kínok kínját kezdtem érezni, ahogy a vaspánt szorította a kezemre a nehéz ágyat.
A kislányom ezalatt lent játszott a nappaliban... 5 éves.
Ordítottam neki a fájdalomtól, hogy jöjjön segíteni és szerencsére azonnal szót fogadott, csak nagyon megijedt.
Odaküldtem az ágy végéhez, ott van egy fül az ágykereten és kértem, hogy próbálja megemelni. Volt rá esély, hogy sikerül, mert nem csukódott le teljesen ez a dögnehéz cucc, hiszen az egyik kezemen a csukló csontom, a másik kezemen pedig a könyök csontom tartotta... és ugye én az ágy szélénél voltam, tehát az egész súly rajtam volt, azért nem tudtam moccanni... már kezdett sötétülni minden a szemem előtt és messziről hallottam a hangját, "mami segítek ne félj"...
És akkor az a kisgyerek kéz megemelte az egész borzalmas súlyt  egy pár milliméternyire, és kihúztam a kezeimet.... borzalmas állapotban ugyan, de éreztem őket.
Hozott nekem vizet, jobban lettem, csak írtózatosan fájt... hatalmas fekete mélyedés volt a kezemen és az erek megvastagodva, kidagadva... aztán pár óra alatt alig látszik valami, és a fájdalom is enyhült, jól vagyok.
Azt hiszem, hogy a Kislányomnak köszönhetem, hogy most itt írok...
Ha Ő nem lett volna itthon velem, délután 3-tól este 8-ig, amíg a férjem hazajön... nem tudom milyen állapotban talált volna rám és mi következett volna utána...
Így történt, hogy ma az 5 éves kislányom megmentette a kezemet ... És talán az életemet is.
Köszönöm Neked Te kis hős, Te kis drága Melinaki.

26 megjegyzés:

Moha írta...

Uramisten, ezt olvasni is szörnyű volt, nemhogy átélni. Melina nagyon kis ügyes volt, és micsoda lélekjelenléte van! Nem ijedt meg, nem pánikolt, tette amit kell.
Remélem nem lett semmi maradandó a kezeddel?

Latsia írta...

Köszi Adrienn, minden oké... holnap egy röntgen azért, de már nem fáj annyira.
Én is nagyon hálás vagyok Neki és a Jóistennek is... nem tudom mi lett volna Melina nélkül, ha egyedül vagyok itthon.. én még sosem féltem ennyire, most úgy érzem megváltoztam... nagyon közel volt a rossz, minden para nélkül:-(

Blogkonyha írta...

Borzalmas lehetett, nagyon sajnállak. Örülök, hogy nem lett baj! A kislányod előtt pedig le a kalappal, bátor kis hős! Különben az ember olyan érdekes egy lény...Mikor stressz éri, megijed vagy menekülnie kell, hihetetlen módon felerősödnek az erők és sokkal többet bír, mint normális élethelyzetben. Szerintem ez történt a kislányoddal is. Az ijedelemben az agya arra koncentrál, hogy minden erejét bevesse...Szóval puszi a buksijára, hogy ilyen ügyes volt! Neked jobbulást és máskor ne kapjon be az az ágy! :o)

Mézeskalács írta...

Jézusom!!! Gyilkosak ezek az ágyak, nem is tudom némelyiket hogyan engedhetik forgalomba, annyira balesetveszélyes. A miénk is ilyen elven működik, de ott csak egy vastag funér lap a fedele az ágyneműtartónak. Most már résen vagyok vele, miután kétszer giotin módra vágódott a kezemre, inkább bele sem gondolok milyen érzés lehet mikor az egész ágy csinálja ezt. Szerencséd van, hogy ennyivel megúsztad, nagyon ügyes a kislányod!:)

marisz57 írta...

Olvasás közben átéltem az egész borzalmat!
Örülök, hogy sikerült (talán) maradandó sérülés nélkül megúsznod.
Nagyon talpraesett lánykád van és nagyon bájos is!

Petra írta...

Kirázott a hideg. Szuper kislányod van! Nagyon jó, hogy nem esett pánikba. Ügyes volt.
Szerencsére nem történt nagyobb baj, Hála Istennek.

Szilvi írta...

Drága kis Csillag!Igazi Angyal! Olyan dolgokra képesek, amiket nem is gondolnánk! Kívánom, hogy gyógyulj meg mihamarabb.

szepyke írta...

Uramisten, Latsia! Ez horror... Melinának milyen lélekjelenléte van! Rossz belegondolni, hogy mi lett volna..., de nem lett, és ez a lényeg!

Kisildi írta...

Libabőrös lettem. Szörnyű dolog és egy csodálatos gyermek lélekjelenléte. Nagyon örvendek, hogy minden rendben, így ismeretlenül is.

Erika írta...

Ilyenek ezek a lánygyerekek. Pótolhatatlanok...:)

Viki írta...

Végig sírtam............ nem tudok többet mondani.
Melinának minden tiszteletem. Sok és óriási puszit küldök Neki, mert Ő egy óriási hős !!! Remélem nem lesz a kezeddel semmi probléma a későbbiekben sem.

Szemi írta...

Latsia, nagyon örülök, hogy jó véget ért ez a történet! Gratulálok a kislányodnak a helyre kis szívéért!
Én is remélem,hogy a kezednek nem lesz semmi baja.

Gesztenye receptjei írta...

Latsia drága!
Remélem gyorsan elfelejtitek ezt a szörnyű dolgot:-(((
Melina egy kis hős, nagyszerűen viselkedett. Büszke lehetsz rá!!
Puszi nektek, vigyázzatok magatokra!!

H. Mária írta...

Tátott szájjal olvastam, hogy mi történt. A gyerek szívek a legcsodálatosabbak a világon. Nem bepánikolt, hanem még bátorított is téged. Csodálatos lányotok van. Hála legyen az Úrnak, hogy ott volt veled. Gyógyulást kívánok a részedre.

Nelli írta...

Hála Isten, hogy nem lett nagyobb bajod!Melina nagyon ügyes volt.
Remélem holnap a röntgenen sem látszik semmi sérülés majd.
Azért pihentesd, borogasd.Jobbulást Neked Klárikám!

Éva írta...

Milyen komoly háztartási baleset történhet az emberrel? Valóban szerencséd hogy a kislányod meghallotta hogy hívod! Nagyon ügyes és aranyos a kis hősöd! Ezután gondolom óvatosan fogod emelgetni az ágyat! Borogassad a kezedet egy kis ecetes vizesruhával! Mielőbbi gyógyulást kislányodnak ha meggyógyúl a kezed süssél valami kedvenc sütit !A kislányod is biztos sokáig fog emlékezni erre!!

Tündérkonyha írta...

Ó de borzasztó! De a kisangyalod segített, büszke lehetsz rá nagyon ügyes volt! Köszönjük Neked mi is Meli, h megmentetted az anyukádat! Puszi neked és nagy ölelés!

Culinaria Ungaria írta...

Kedves Latsia!

Elöször is remélem már teljesen rendbe jöttek a kezeid és nem marad semmi nyoma ennek a balesetnek... Micsoda egy szerencse, hogy a kislányod ott volt! Sokszor hallani arról, hogy az ember vészhelyzetben sokkal erösebb, mint egyébként, és olyan dolgokat tud megmozdítani, ami máskor lehetetlenség lenne!!

Mindenesetre örülünk neki, hogy nem történt semmi komolyabb, hogy továbbra is tudod nekünk a fincsi receptjeidet írni! :-) A kislányod is megerdemelt valami kis édes jutalmazást, nem? Véletlenül láttam ma reggel Petránál ezeket a tündéri báránykákat:

http://reformkorikonyha.blogspot.de/2012/03/kokuszos-csokis-muffinbaranyok.html

Biztos örülne neki! :-) Gyönyörüszép hétvégét kívánok Neked és a családodnak! Üdv:Krisz! :-)

Sturo írta...

A szeretet csodákra képes!! Erőt ad még egy pici leánykának is! Gratulálok Melinának a lélekjelenlétéhez!
Jutka

4Gyerek írta...

de jó, hogy van egy ügyes, erős lélekjelenlétű lányod. aki szerencsédre otthon is volt.
puszi mindkettőtöknek.

María írta...

Nagy szerencse, hogy ilyen ügyes, és erős kislányod van!! Le a kalappal előtte. Vigyázzatok ezen túl is egymásra :)!!

Gergo Bacskai írta...

Úgy tűnik Melina nem csak gyönyörű de nagyon okos is! Remélem jobban vagy és elfelejted ezt a szörnyűséget.
Puszi nektek
IslandÁgi

Lobelin írta...

Jajj, Latsia, még olvasni is rossz volt:(( Nagyon ügyes, talpraesett kislányod van, nagy-nagy gratula neki!:) Remélem már jobban vagy, és hamarosan elfelejted ezt a szörnyűséget! Bár azt hiszem erre mindig emlékezni fogsz...
Gyors gyógyulást, puszi:)

hajnicsek írta...

Remélem már jobban vagy, olvasni is szörnyű volt a történteket. Melina nagyon ügyes, büszke lehetsz rá.

Turák Kinga írta...

úristen, ez nagyon durva!!! Nagy szerencse, h ott volt a lányod!!!

mellissina2 írta...

Most olvastam a történetet,bátor erős kislány,és a szeretet megsokszorozta erejét!!Remélem nem lett semmi maradandó!!Gratulálok a kislányodhoz!!!