5 embernek kell átadni a szabályok szerint, ( és erről értesíteni kell őket) én ezt nem a szabályok miatt teszem meg, hanem azért, mert tényleg ismerek 5 olyan embert, akit szívesen megölelek.
Magamról is kell írnom 5 mondatot, hát azt is összehozom valahogy:-)
Így tehát nekik kettőjüknek szeretettel küldöm az ölelést én is:
Szeminek azért, mert régóta olvasok nála, és a finom, egészséges recepteket, amiket ír, megtoldja jótanácsokkal, tapasztalatokkal és ez nagyon hasznos mindannyiunk számára.
Ezenkívül pedig szeretem a stílusát, közvetlen, olyan, mintha egy barátnő mondaná el a receptet.
Dittát is régóta olvasgatom, mindig van hozzám egy-egy kedves szava, és nagyon szeretem a konyhájában készülő ételeket, nagyon jó kis recepteket találok Nála mindig.
Yasmine-nak küldeném az ölelést, nagyon nem magyaráznám, amióta megismertem, szeretem, mert önzetlen, kedves, segítőskész, Rá mindig mindenben lehet számtani, legyen az gasztro vagy nem gasztro téma...:-)
Gesztenyének küldöm még az ölelést, Neki pedig azért, mert talán Őt ismerem a legrégebben a netes életemből, és azóta is nagyon nagyon szeretem, szinte ugyanazokért a tulajdonságaiért, amiért Yasmine-t is. Nagyon közelállónak érzem magamhoz a gondolatait, a stílusát.
Lobelinnek küldöm az 5. ölelést, mert amióta megismertem a blogját, azóta olvasom, és szeretem, és a gondolatai is közel állnak hozzám.
Csodálatos képekkel illusztrálja a bejegyzéseit, jobban senki nem csinálhatná és nekem nagyon tetszik, ha valaki ennyire szívvel-lélekkel alkot.
Az ő blogja mindig mindenben tanácsot ad, irányt mutat, megvígasztal, megnevettet. Kell ennél több? Nem hiszem...
Magamról...
- Kicsit fárasztó volt az elmúlt 5 évben ez a kétlaki élet (Svédo-Ciprus), még akkor is, ha kívűlről ez olyan jó bulinak is tűnt.
- Pont az előbbiért nagyon örülök, hogy ennek az idén vége lesz, és végre maradunk Cipruson.
- A sütés-főzés évek óta hobbim is, de mint sokak, én is visszafogom magam az utóbbi időben, mert az alkotásokkal egyenesen arányban gyarapodtak a kilók is, amiket nem volt egyszerű leadni, de végre sikerült!
- Napsütés nélkül én nem tudok élni, meghatározza a napomat, hogy minden reggel arra ébredek és egy teraszon elfogyasztott kávé után nem indulhat
rosszul a nap.
- Amióta megszületett a Kislányunk, sokkal érzékenyebben érint minden szomorú történet, ami gyerekekkel kapcsolatos....
Amióta a kutyuskáink az örök vadászmezőkre költöztek, még jobban fáj, ha elhagyott kutyáról hallok....
Ezekből következik, hogy, erőmön felül próbálok javítani rászoruló gyermekek és elhagyott, menhelyen élő kutyákon.
ÓÓÓÓ, most meg egy ölelés:)) Latsia, teljesen elkényeztetsz!!!:)))
VálaszTörlésKösznömköszönömköszönöm!!!:)
Neked is egy nagyölelés!:)
szia! zugiban régóta olvaslak, néha meg is szólaltam, ám most vettem észre, hogy hivatalosan nem vagyok a rendszeres olvasód.
VálaszTörlésorvosoltam a dolgot.
Gratulálok a díjhoz!:-)
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm!
VálaszTörlésA néhány sort, amit írtál rólam, akár én is írhattam volna, mert pontosan ugyanígy érzek én is Veled kapcsolatban.
Én is küldök egy nagy ölelést Neked és Melinának is! Puszi! :)
Latsia, köszönöm szépen! :)
VálaszTörlésSzóval akkor marad Ciprus? Bár még egyik helyen sem jártam, de így látatlanban én is inkább Ciprusra szavaznék! :)) Az a sok napsütés, és a tenger...
Bár gondolom, nálatok nem épp ez volt a döntő. :)
Ltsia drága!
VálaszTörlésKöszönöm az ölelést, a kedves szavakat.
Ugyan ezt tudnám én is elmondani Rólad:-)))
Óhh, azok a régi szép idők a NLC-en, de jó is volt:-)))
Latsia,nagyon szépen köszönöm,a kedves szavakat,és az ölelést:-)
VálaszTörlés