2011. február 5.

Ölelés...

Szemirámisztól és Dittától kaptam egy ölelést a minap, amit szeretettel elfogadtam és viszonzom!

5 embernek kell átadni a szabályok szerint, ( és erről értesíteni kell őket) én ezt nem a szabályok miatt teszem meg, hanem azért, mert tényleg ismerek 5 olyan embert, akit szívesen megölelek.
Magamról is kell írnom 5 mondatot, hát azt is összehozom valahogy:-)

Így tehát nekik kettőjüknek szeretettel küldöm az ölelést én is:
Szeminek azért, mert régóta olvasok nála, és a finom, egészséges recepteket, amiket ír, megtoldja jótanácsokkal, tapasztalatokkal és ez nagyon hasznos mindannyiunk számára.
Ezenkívül pedig szeretem a stílusát, közvetlen, olyan, mintha egy barátnő mondaná el a receptet.
Dittát is régóta olvasgatom, mindig van  hozzám egy-egy kedves szava, és nagyon szeretem a konyhájában készülő ételeket, nagyon jó kis recepteket találok Nála mindig.

Yasmine-nak küldeném az ölelést, nagyon nem magyaráznám, amióta megismertem, szeretem, mert önzetlen, kedves, segítőskész, Rá mindig mindenben lehet számtani, legyen az gasztro vagy nem gasztro téma...:-)
Gesztenyének küldöm még az ölelést, Neki pedig azért, mert talán Őt ismerem a legrégebben a netes életemből, és azóta is nagyon nagyon szeretem, szinte ugyanazokért a tulajdonságaiért, amiért Yasmine-t is. Nagyon közelállónak érzem magamhoz a gondolatait, a stílusát.
Lobelinnek küldöm az 5. ölelést, mert amióta megismertem a blogját, azóta olvasom, és szeretem, és a gondolatai is közel állnak hozzám.
Csodálatos képekkel illusztrálja a bejegyzéseit, jobban senki nem csinálhatná és nekem nagyon tetszik, ha valaki ennyire szívvel-lélekkel alkot.
Az ő blogja mindig mindenben tanácsot ad, irányt mutat, megvígasztal, megnevettet. Kell ennél több? Nem hiszem...

Magamról...

- Kicsit fárasztó volt az elmúlt 5 évben ez a kétlaki élet (Svédo-Ciprus), még akkor is, ha kívűlről ez olyan jó bulinak is tűnt.
- Pont az előbbiért nagyon örülök, hogy ennek az idén vége lesz, és végre maradunk Cipruson.
- A sütés-főzés évek óta hobbim is, de mint sokak, én is visszafogom magam az utóbbi időben, mert az alkotásokkal egyenesen arányban gyarapodtak a kilók is, amiket nem volt egyszerű leadni, de végre sikerült!
- Napsütés nélkül én nem tudok élni, meghatározza a napomat, hogy minden reggel arra ébredek és egy teraszon elfogyasztott kávé után nem indulhat
rosszul a nap.
- Amióta megszületett a Kislányunk, sokkal érzékenyebben érint minden szomorú történet, ami gyerekekkel kapcsolatos....
Amióta a kutyuskáink az örök vadászmezőkre költöztek, még jobban fáj, ha elhagyott kutyáról hallok....
Ezekből következik, hogy, erőmön felül próbálok javítani rászoruló gyermekek és elhagyott, menhelyen élő kutyákon.

7 megjegyzés:

Lobelin írta...

ÓÓÓÓ, most meg egy ölelés:)) Latsia, teljesen elkényeztetsz!!!:)))
Kösznömköszönömköszönöm!!!:)
Neked is egy nagyölelés!:)

4Gyerek írta...

szia! zugiban régóta olvaslak, néha meg is szólaltam, ám most vettem észre, hogy hivatalosan nem vagyok a rendszeres olvasód.
orvosoltam a dolgot.

Nelli írta...

Gratulálok a díjhoz!:-)

Yasmine írta...

Nagyon szépen köszönöm!
A néhány sort, amit írtál rólam, akár én is írhattam volna, mert pontosan ugyanígy érzek én is Veled kapcsolatban.
Én is küldök egy nagy ölelést Neked és Melinának is! Puszi! :)

Szemirámisz írta...

Latsia, köszönöm szépen! :)

Szóval akkor marad Ciprus? Bár még egyik helyen sem jártam, de így látatlanban én is inkább Ciprusra szavaznék! :)) Az a sok napsütés, és a tenger...
Bár gondolom, nálatok nem épp ez volt a döntő. :)

Gesztenye receptjei és Bonbon mánia írta...

Ltsia drága!
Köszönöm az ölelést, a kedves szavakat.
Ugyan ezt tudnám én is elmondani Rólad:-)))
Óhh, azok a régi szép idők a NLC-en, de jó is volt:-)))

Ditta írta...

Latsia,nagyon szépen köszönöm,a kedves szavakat,és az ölelést:-)