2011. május 8.

SAJTOS RÚD (a legjobb!)





                                                                                    
Ezt a receptet Zsuzsától kaptam évekkel ezelőtt, és aki eddig megsütötte, kedvencévé vált.
(ha olvasol drága (Bíbic1945)Zsuzsám Németországban, nagyon köszönöm most is, oly sok év után Neked, és szeretettel gondolok Rád!)
Sokszor sütöttem már, mindenkinek kivétel nélkül ízlett, és már megint nem értem, hogy nem került eddig fel ide!:-)

Egy kis aktualitás, illetve ciprusi szokás, akit nem érdekel ugorja át!

Ma van a Férjem nagypapája halálának a sokadik évfordulója, és én ezt viszem, mert gyanítom szinte mindenki édeset fog hozni.
Itt Cipruson az a szokás, hogy ha meghal valaki, rá 1 hétre, 3 hétre, 40 napra, 1 évre majd minden évben azon a napon (vagy inkább az ahhoz közeli vasárnap valamelyikén) reggel, összegyűlik a család, a rokonok, az ismerősök és megemlékeznek róla.
Reggel a templomban egy emlékmise (erre csak a nagyon közeli rokonok, barátok mennek el) és utána otthon egy kávézás édes és sós sütikkel.
Mindenki aki jön, hoz valamit, vagy amit sütött, vagy amit vett, de hoz... így általában a család tuti nem ebédel!:-)
Mindenki jön-megy, nem egyszerre jönnek, mert bizony ezen alkalmakkor van, hogy összesen a nap leforgása alatt 100! ember is megfordul az elhunyt családjánál...na persze Ciprus kicsi, mindenki ismer mindenkit, és mindenkinek valaki a valakije!:-)

Személy szerint nagyon szép szokásnak tartom, résztvenni rajta nem kötelező, de ha szerettünk valakit és már nincs köztünk, 1 évben 1x elmehetünk az emlékére azt gondolom...

SAJTOS RUDAK


40 dkg liszt
6 ek tejföl
20-25 dkg sajt reszelve
30 dkg margarin vagy vaj
1 ek só

A lisztet a margarinnal elmorzsoljuk, a sajt felét a tésztába tesszük, a sóval és a tejföllel összedolgozuk.
Előfordulhat, hogy 1 ek-lal több tejföl kell bele.
Azonnal kinyújtjuk kb. 1,5 cm vastagra, megkenjük 1 tojássárgájával és a reszelt sajttal jó bőven megszórjuk. (Minél vastagabbra nyújtjuk, annál finomabb lesz!)
Derelyevágóval kb. 1,5 cm széles, 7-8 cm hosszú csíkokra vágjuk és mehet is a sütőbe.
180 fokon sütjük kb.15-20 percig.
Gyorsan kész!


13 megjegyzés:

ildikebak írta...

Nagyon jól nézz kis a sajtosod :-) ki fogom próbálni :-)
Ami a meg emlékezést illeti nagyon szép :-) mi Katolikusok vagyunk és mi is azaz a én családom :-P meg emlékezünk minden évben a szeretteinkről de sajnos sokan ebben a rohanó világban már nem foglalkoznak vele :-(/szomorú/
Szép Vasárnapi napot kívánok!
Ildi :-)

Illéskrisz Konyhája írta...

Nahát ez a "sósrakás", irtó guszta! Biztos nagyon finom is lehet!! Nagyon jó az első kép!! Milyen szépen süt a nap nálatok, itthon borongós, szomorú idő van...

Sturo írta...

Nagyon jó lenne itthon is egy ilyen szokás.Sajnálom, hogy az idő az úr, és rohan.Szétszakadtak a családok, és irigylésre méltó az összetartás, a megemlékezés!
Ki fogom próbálni, mert én nagyon szeretem a sajtos, ropogós sóst.
Jutka

Szemirámisz írta...

Gyors és finom! Ez tetszik. :))

A szokást én is nagyon szépnek tartom...

Bianka írta...

Nagyon jó ki fogom próbálni
Nálunk is esik :(

Ms. Poppy írta...

Sajtos- sós párti vagyok én is, úgyhogy most azonnal felfalnám az összes képen szereplő példányt.:)
Kérdésem is lenne az eltarthatóságot illetően. Tudom, gyorsan fogy, de az érdekelne, hogy 1-2 nap után puha lesz vagy inkább szárazabb, ropogósabb?
A megemlékezés nagyon szép dolog, és ha picit más formában is, jó lenne, ha nálunk sem veszne el.

Edit írta...

Nekem nagyon tetszik, mikor a Ciprusi szokásokról, helyekről is írsz. Szívesen olvasom azokat is. Főleg, mióta ott jártam és nagyon szeretnénk később ott élni.

Mrita írta...

Ezt a szokást mi még a mai napig tartjuk, még ha messze is vagyunk a görög hontól. Édesanyánktól tanultuk és bár ő már nincs köztünk mi tovább folytatjuk.
A süti meg nagyon finom, a képeid pedig fantasztikusak.

kotaliza írta...

Nagyon szép szokás,és mennyire kedves,hogy nem a háziaknak kell mindent megcsinálnia,hanem mindenki visz valamit.A sajtos ropogóst még ma megsütöm,biztos,hogy nálunk is ízleni fog mindenkinek.

Anazar írta...

Nagyon szép szokás!

Gabi, a tortatanonc írta...

Szerintem igenis érdekes szokás az, ahogyan megemlékeznek a rokonról, aki elment! Meg az, hogy aki megy, az visz is valami sütit.
Gondolom a sósod hamar elfogyott! Kíváncsi vagyok rá, ki kell próbálnom hamar!

Latsia írta...

Sziasztok Lányok!

Köszönöm szépen a kedves sorokat, a szokásról egyszerre válaszolnék Mindenkinek.
Úgy gondolom én is, hogy ez egy nagyon szép és kellemes módja az emlékezésnek és egyben az élőket is összetartja, mert ugye a mai rohanó világban (bár itt Cipruson azért senki nem stresszel, kissé lassan folyik az élet) sokszor távolabbi ismerősre, rokonra, már nincs időnk, max. egy email, egy sms vagy a FB.... és ez nem jó, de ez van.
Itt azonban evvel a hagyománnyal elég gyakran fut össze a család, rokonok, ismerősök és persze nemcsak étkezés, hanem az emlékek felelevenítése is szerepet kap, viszont jó hangulatban!
A temetőbe pedig úgyis csak a legközelebbi családtagok mennek rendszeresen...

Ildikebak én is katolikus (római) vagyok, de a Férjem családja görög ortodox.
Neked is szép délutánt!:-)

Krisztikém, ez tényleg nagyon finom, nem egy átlag recept sztem...
Igen itt már nagyon süt, gyanítom borongós képet már ha akarnék sem tudnék készíteni úgy novemberig...:-)

Sturó (Jutka), ízleni fog garantálom!:-)

Szemi, én is nagy kedvelője vagyok az ilyen típusú recepteknek, mert bár mint írtam itt szép csendesen, nyugodtan folyik az élet, de azért én állandóan kergetem a 4 évesemet, mert olyan "jógyerek":-)))

Poppykám, bárcsak itt lennél, ízlene!:-)
Az eltarthatóságról azt tudom mondani, hogy nálunk valóban nem maradt még meg sokáig, de amióta szétosztottam a receptet, a ciprusiak (tudod nagy görög családok) duplázva sütik, így marad is néha belőle.
Inkább ropogósabb lesz 2-3 nap után, de ez attól is függ persze, hogy mennyi a levegő páratartalma..
De nem puhul, hacsak nem úgy sütöd, hogy nem teljesen pirosra..

Edit, örülök akkor, és majd még teszek fel ilyesmi posztokat akkor, sőt ezek szerint még lehet, hogy szomszédok is leszünk?:-)

Mrita, köszönöm szépen! Örülök, hogy Ti is hagyománytisztelők vagytok. Nekem azért is fontos ez, mert (sajnos) egyszer majd nekem lesz ez a dolgom, ha az előző generáció elmegy...

Kotaliza, itt egyébként legtöbbször úgy van akár más ünnepeknél is (szülinap, névnap, Húsvét bármi), hogy nem csinálnak mindent a háziak.
Vagy megbeszélik ki mit készít vagy vesz és visz, vagy találomra, hogy mindenkinek van "jól bevált valamije" és mindig azt készíti és viszi.
Nagyon megkönnyíti ám ez a háziasszony dolgát.
Például meghívunk valakit Souvla sütésre... missütjük a hús, más hozza a salit, más a desszertet, más a bort, üdítőt...stb.
Mindenki jól jár és sosem esszük ugyanazt, valamint a háziasszony nem esik az asztal alá a fáradtságtól, amikor elmennek a vendégek!:-)
Mi nők tudjuk, mit jelent ez.

Anazar, igen, szerintem is.

Gabi, sósra fel, aztán várom a véleményedet, jó?

garlutti írta...

Hola desde ESPAÑA ..es un aperitivo que se ve muy apetecible..apunto la receta SALUDOS MARIMI