Sok éve jártam utoljára ebben a kis hegyi faluban... mert ez az ingázás Svédország és Ciprus közt az elmúlt 5 évben, nem sok mindenre hagyott időt... amikor meg mégis volt egy kis szünet, akkor természetesen Magyarország élvezett elsőbbséget!:-)
De mostantól, hogy végre újra egy országban élünk, itt Cipruson, elindulhat ismét a sziget felfedezése.
Ha nem bánjátok, hogy megosztom Veletek...
(A könnyebb beazonosítás végett a fontosabb képeket megcímkéztem. Ha rákattintotok, látszik a nevük.)
Vasárnap reggel azt találtuk ki, hogy a meleg elől elbújunk a hűvösbe. Nem, nem a klíma alá feküdtünk be, mégcsak a hűtőbe se.:-)
Ellátogattunk KAKOPETRIA-ba, ami a Trodos hegységben található, Nicosiától úgy 50 km-re.
(Azért "úgy", mert mindenhol más távolságot írnak, de nekem ennyit mutatott a kilóméteróra.)
Gyönyörű kis falu, igazi pihenőhely, akár pár órára, akár egy hétvégére, akár hosszabb időre.
A legtöbb nicosiai lakos idemenekül a meleg elől.
Van egy szuper étterme, egy szálloda tetején (nem, nem luxus, jó régi faépület, majd a fotón látjátok), ami egy vizimalomra épült, és a patak egy vízesésbe torkollik... bizony.... friss pisztrángot lehet enni!
Sok kedves kis étterem, taverna van a faluban, mert a turisták által is kedvelt kirándulóhely, de ilyenkor ősszel, már nekünk Cipruson élőknek kedvesebb, mert nincs annyi ember.
A régi házakban laknak. Idős emberek, akik saját készítésű finomságokat és agyagedényeket, kancsókat, kézimunkákat árulnak, és fiatalok, akiknek tetszik tradicionális hegyi stílus, és hagyományosan vagy modern minimál stílusban rendezik be a házaikat, nyaralóikat.
Természetesen van sok új ház az új részen, de a régi Kakopetria szinte érintetlen... maximum csak annyit tettek hozzá, hogy a régi házak lakhatóak legyenek, ne omoljanak a fejünkre.
Két templomban is voltunk, az egyik az "Ο Άγιος Νικόλαος της Στέγης" vagyis "Szt Miklós a hegytetőn". Ez a templom a hegyoldalban található, ahová egy igen kacskaringós utacska visz fel.
A főoltár képe a XVII. századból való.
Ezt a templomot a XI.században építették, és a mai napig láthatóak bent az ekkori(!) freskók.
Vannak későbbi freskók is a falakon, de fényképezni szigorúan tilos... de akkor Ti hogy látjátok? Úgy, hogy szépen 30 méterről az ajtajától, teleobjektívvel behoztam... olyan amilyen a kép, de azért inkább a régi freskók ilyen kopottak.
Az UNESCO felvette a Világörökségek közé.
A másik templom az "ΕΚΚΛΗΣΙΑ ΣΩΤΗΡΟΣ" vagyis SOTIROS templom, a falu közepén van.
A XV. században épült, itt fotóztam többet.
"ΑΓΙΟΣ ΠΑΝΤΕΛΕΗΜΟΝΑΣ" azaz Szt. Pantelimon a harmadik templom, de ezt már csak kívülről néztük meg, lévén a 4,5 évesem már kissé elfáradt a sok sétában.
Egyébként ez egy új templom, 1989-ben épült.
Gyönyörű sétát lehet tenni a faluban, a régi kis házak között, a környező erdőkben, ne hagyja ki senki, aki Cipruson jár! A finom házi készítésű befőtteket, savanyúságokat pedig kötelező megkóstolni!
A néniket tiszteletből nem fotóztam, pedig nagyon aranyosak voltak, mindenből kóstoltattak velünk, de azért... szóval nem, nem illik. Szerintem. Tudjátok, itt kicsit "zártabb" minden.
Az egyik képen a régi vizimalom felújított változatát láthatjátok, a vízesést és a fölé épült gyönyörű szállodát, aminek a tetején az étterem van.
A nagy szikla az egyik képen a "Πετρα του Ανδρογύνου" vagyis a "Házaspárok sziklája".
A többi képen a régi kis házak ( itt még a "háztetőn is szőlő nő" ),a tavernák, a kávém egy helyi kis étteremben, ahol bazsalikom van minden asztalon, és ahol a kislányom (na jó én is) isteni finom (házival vetekedő) pizzát ettünk.
Az utolsó képeken pedig a Trodos hegység... nem a megszokott ciprusi tengerpart ugye?:-)
Siettünk is, mert jól látszik, hogy vihar készült...
A fotókat nem feliratoztam, sajnáltam logót rátenni, csak kettőn van talán...
