2009. december 31.

Szomorú Óévbúcsúztatónk





Szomorú Óévbúcsúztatónk...

In memoriam Rusty and Cassandra...

Igen, tudom, talán nem idevaló....de mégis leírom röviden, többre nem futja most...:-(
Mert nem zárhatom le úgy az évet, hogy Róluk meg ne emlékezzek....:-(((
Nagyon szomorúan zárjuk az Óévet, és remélem ennél vidámabb lesz az Újesztendő...

14 évig voltak hű társaink a szánhúzó kutyáink, Rusty az alaszkai malammut és Cassandra a szibériai husky.....tegnap elmentek mindketten az örök vadászmezőkre...a fájdalmunk leírhatatlan.
Szinte együtt jöttek és úgy látszik annyira szerették egymást, hogy együtt is távoztak, egyazon órában, váratlanul....
Nagyon nehéz lesz nélkülük még akkor is, ha tudjuk, hogy békével, szenvedés nélkül, hirtelen mentek el és ki kívánna ennél szebb elmúlást a kutyusának?
De nekünk túl hirtelen történt....nagyon nehéz....hiányoznak a buksifejek....:-(((

Szép álmokat Rusty.....Cassandraki.....szeretünk Benneteket:-(((

13 megjegyzés:

nelly írta...

Együtt érzek Veled! Tudom, milyen nehéz elfogadni a lehetetlent, de muszáj. Én 4 éve voltam így karácsony másnapján.... patkányméreg a jóindulatú szomszédok által.... azért az örök vadászmezőkön már ott futkároznak ők...... mi pedig emlékezünk rájuk ezután is nagy-nagy szeretettel.

Ikkyu-san írta...

Részvétem a kutyák miatt! Nekem 10 évesen ment el a rotim, fél éves betegeskedés után. Nem volt szívem elaltatni, a kezeim között halt meg. Tudom kicsi vigasz, de ők legalább nem szenvedtek és együtt mentek el. A körülményekhez képest, azért Boldog újévetkívánok!

Vali írta...

Átérzem a fájdalmad. Nekem már kutyusom van az örök vadászmezőn. Szép életük volt mellettetek. Boldog kutyusok voltak. Fentről csaholnak a gazdiknak.

Gesztenye receptjei írta...

Latsia drága!

Nehéz ilyenkor bármit is írni!
Tudom mennyit jelentettek Nektek a kutyusok!!!
Ölellek szeretettel!
Valóban szomorú óév búcsúztató :-(((((

Judit írta...

Könnybe lábadt a szemem, mi is már eltemettünk két kutyust, máig siratom őket.
Hihetetlen hogy így egyszerre történt, dupla fájdalom. :(
Üdv.

Vali írta...

Bocsánat ez kimaradt 3 kutyusom

szepyke írta...

Amikor az én egyetlen drágaságom elaludt, és álltam a sírjánál a temetőben és csak bőgtem és bőgtem, akkor azt mondta valaki, hogy ne arra gondoljak, hogy most nincs itt, és már nem lesz soha, hanem arra, hogy jó gazdája, szerető családja voltam. Vele voltam jóban, rosszban, bajban, fájdalomban. És tényleg ez a legfontosabb, hogy voltak, és gazdagították az életedet, Ők pedig a Tiédet!

Nagyon sajnálom, őszintén együttérzek Veled!

trinity írta...

Latsia,
nagyon sajnálom......

Daisy írta...

Szomorúan olvastam és nagyon együttérzek veletek. Nekünk a 16 éves kutyusunk és a 19 éves cicánk ment el három hónap különbséggel.Családtagok voltak, testvérként, gyerekként éltek mellettünk. Még most sem tudok másikat vállalni. Gyönyörű kutyusaitok voltak!

Andi írta...

Nagyon sajnálom a két kutyust!
Nekünk is van két westink, idősek már....
Együtt érzek!

Névtelen írta...

Drága Latsia!

Együttérzek :(

Szép álmokat a kutyusaidnak!!

Nyesti

Latsia írta...

Mindannyiotoknak nagyon köszönöm a kedves szavakat, nagyon jólestek, nem is tudjátok elképzelni mennyire...
Lassan belenyugszunk és ahogy írjátok, a legjobb az egészben, hogy nem szenvedtek...és boldogok voltunk velük, és ők velünk...
Mindenesetre örökre itt maradnak a szívünkben, az emlékeinkben, a fotókon és nemsokára a kertünkben is egy szép helyen nyugszanak majd.
Köszönöm mégegyszer Lányok, nagyon sokat jelentettek a soraitok, köszönöm!

Kata írta...

Ó ez valahogy kimaradt az olvasások között...nagyon sajnálom....