2010. március 7.

TÖNKÖLYBÚZA KENYÉR


Ezt sütöttem tegnap, hosszú idő után, mert mostanában nem nagyon volt érkezésem és kedvem kenyeret sütni, inkább gyönyörködni jártam Limara és Szemirámisz blogjára...:-)

De gondoltam egyet, és előkaptam egy kis cuccot, aztán nosza, ez lett belőle.
Az is jó benne, hogy amíg kelt a kenyérke, addig kint szánkóztunk, majd a második kelés alatt megebédeltünk, és uzsonnára már ettük is!:-)
Hihetetlenül finom ropogós a héjja, mondhatnám minimum annyira, mint a DNK kenyéré, viszont mindenféle hókusz-pókusz nélkül.
Na azt mindenesetre elértem evvel a sütéssel, hogy ezentúl újra sütök időnként kenyeret, ha nem is annyit, mint régen...:-)
Ja és megfogadom, hogy nem vágom meg melegen, egyrészt mert pillanataok alatt megesszük az egészet, másrészt mert nem mutat jól a "szalonnás" rész a fotón...:-)

Az eredeti recept ennek a duplája, 2 kenyérke lesz belőle, de én inkább most elsőre feleztem mindent, ezutóbbit írom ide.

TÖNKÖLYBÚZA KENYÉR


3 dl  hideg víz
18 dkg teljeskiőrlésű tönkölybúzaliszt
25 dkg búzaliszt
2 dkg tönköly pehely
1/2 tk méz
1 dkg friss élesztő
1/2 ek só

A hozzávalókat a kenyérsütőgép üstjébe tettem, és tésztává dagasztattam vele.
3 órát pihentettem a tésztát egy kilisztezett, lefedett tálban.
Lisztezett felületre borítottam, kinyújtottam 2x, majd  feltekertem és veknire formáztam, majd egy kilisztezett kenyérkosárba tettem.
1 órát kelni hagytam, majd előmelegítettem a sütőt 250 fokra.
A kenyeret egy sütőpapírral bélelt tepsire tettem, 4x bevágtam a tetejét.
Egy tálat tettem a sütő aljára, és felmelegítettem a sütőt 250 fokra.
Betoltam a kenyeret az alsó rácsra és beleöntöttem 1 dl vizet a sütőbe előzőleg betett és felforrósodott tálba, majd gyorsan bezártam az ajtót.
Levettem a hőt 225 fokra és megsütöttem a kenyeret olyan 25-30 perc alatt.

2 megjegyzés:

sedith írta...

Nahát, elhiszem, hogy nem volt önuralmad!;):)

Latsia írta...

Edith, tényleg az a "rossz" a házikenyérben, hogy nincs mindig kedve várni az embernek arra, hogy kihűljön!:-)
Emlékszem régen, gyerekkorunkban is annak örültünk, ha reggel meleg óriáskiflit kaptunk a közértben, délután meg meleg kenyeret és hozzá friss parizert....nosztalgia:-)