Gondoltam, a következő bejegyzés ma majd az lesz, hogy milyen szép 1,5 napot töltöttünk Budapesten...
Gondoltam, majd képeket is teszek melléjük, és eldicsekszem mennyi szépet és finomat ettem és vettem ott...
Gondoltam, hogy boldogan nyitom majd ki ma Cipruson a házunk ajtaját...
Gondoltam mivel itt Cipruson nagyon meleg van, jó lesz a napon a teraszon, a kertben..
Gondoltam majd sütök-főzök finom ételeket és milyen jó lesz világosban fotózni...
Gondoltam már lehet készülni Advent 1. vasárnapjára...
De azt nem gondoltam, hogy ilyen nehéz szívvel jövök el hétfő reggel Göteborgból és azóta még szomorúbb leszek... mert a mi eljövetelünk, azt is jelentette, hogy Macit(+14,5)... a legkedvesebb és leghűségesebb társamat pont aznap kell elaltatni, hogy elinduljon a tavaly elment másik 2 kutyánk után oda, ahol már semmi sem fáj neki...
Az állatorvos és az "állatvédőnők" azt mondták eljött az idő, amikor a "Paradicsomban" már jobb neki...
Innentől kezdve minden más lesz... nagyon fáj....
Amikor utoljára hétfő reggel átöleltem, már nem állt fel és nem kellett neki a "falatka"... csak nézett... és olyan érzésem volt, mintha még akkor is nekem akart volna segíteni elengedni Őt, látva, hogy elég volt az élet...:-((
Nincs kedvem semmihez...
Úgyhogy majd jövök amikor úgy gondolom, hogy tudok, hogy illene, hogy örömet okoz... mert most nem...
Drága Macink, bundás retink, mindig szeretni foglak......:-((((((((
28 megjegyzés:
Nagyon sajnálom! Nekünk nyáron halt meg a 19 éves labradorunk, érzem amit érzel! :-(
Latsia nagyon sajnállak, ismeretlenül is együttérzek veled, sok erőt kívánok, hogy elviseld a veszteséget, a fájdalmat, és ha elfogadsz egy tanácsot minél előbb legyen új kiskutyád, a szeretetével segít átvészelni és feldolgozni a gyászt. Könnyebbé teszi, ha lehet ilyet mondani, mert természetesen Macit nem fogod soha elfelejteni. Megsirattalak benneteket, és mélyen együttérzek veled.
Nem tudok vígasztalót írni, mert tudom, hogy nem lehet.
Mélyen átérzem a fájdalmad. Nálunk tavaly ment el a 16 éves kutyánk és a 19 éves cicánk.
Nehéz beletörődni, hogy nincsenek többé, de nem lehetünk önzők. A mi kedvünkért az ő szenvedéseiket nem szabad meghosszabbítani.
Kedves Latsia!
Nehéz ilyenkor bármít is mondani,amikor az ember leghűségesebb TÁRSA megy el, a földi boldogságból, egy égi paradicsomba, h onnan vigyázza minden lépésedet. Nyugodj Békében Maci kutyus.
Latsia, fogadd őszinte együttérzésemet! Annyira sajnálom... :(
Nekem is nemrég ment el a 16 éves kutyuskám, átérzem, és részvétem :(
Istenem....
Drága Latsia!
Nem tudok semmi okosat írni, de gondolom mit érzel.
A másik ké kutyus után most Maci is :-(((
Puszillak és ölellek sok szeretettel.
Adjon erőt, hogy már nem szenved tovább!
Mélyen együtt érzek veled, tudom mit érezhetsz most.Könnyes szemmel olvastam soraidat.Én egy évvel ezelőtt vesztettem el a kutyusomat, azóta minden este gyertyát gyújtok a sírján.:(
Kedves Latsia!Sajnálom!Fogadd őszinte együttérzésemet!
Latsia, nagyon-nagyon sajnálom...
:((
Igen, kutyák nélkül lehet élni.
De nem érdemes.
Latsia, őszintén átérzem a fájdalmadat. Csak akinek kutyusa van az tudja megélni nap mint nap azt a csodát, amit csupán a létezése jelent számunkra. Mi emberek sokkal tartozunk az őszinte barátságukért, hűségükért, végtelen ragaszkodásukért. Mikor eltávoznak, a fájdalmon túl sok szép közös emlék marad a lelkünkben és hálásak lehetünk nekik azért, hogy általuk megélhettük azt a csodát, amit úgy hívunk: szeretet.
Drága Macika nyugodjon békében és kívánom, hogy a Szivárványhídon túl is legyen nagyon boldog!
Latsia, nagyon sajnálom!
Latsia,
nagyon-nagyon sajnálom:( Átérzem, szörnyű egy kutyust elveszíteni:((((
Nagyon sajnálom, átérzem a szomorúságodat. Én két kutyát vesztettem el egy hónap alatt.
Ez nagyon szomorú, sajnálom...
Latsia, nagyon sajnálom, ami a kutyusotokkal történt, mi is több családtagot (mert nem csak házi kedvencek, hanem családtagok!!!) veszítettünk el, és tudom, mennyire nehéz.
Ilyenkor nincs kellően vígasztaló szó, ami feledtetni tudja a fájdalmat, így csak kitartást kívánok, és hogy gondolarra, Macinak így jobb, és ez számít.
Sajnálom, többet nem is tudok mondani, könnyeimmel küszködöm, mert félek egyszer nekünk is eljön ez az idő. Palkó még csak 5 tudom még sok idő van hátra, de ő a pótbabánk
Nagyon szép kutya volt, boldog életet lehetett veletek, nagyon szépen írtad le
Sajnálom nagyon.... :(
Kedves Latsia,
nagyon sajnálom:( Szeretettel ölellek és kívánom,hogy ne fájjon a kutyusod hiánya olyan nagyon! Nehéz lesz, de az idő megoldja.
Puszillak!
Igen ! Mi kutyaimádók sajnos ezt időnként megérjük, és a szívünk szakad meg. Én is könnyezek, óhatatlanul újra átélem a mi két kutyusunk távozását. :( Lehet hogy hűtlenségnek tűnik, de nálunk azonnal pótolni kellett a veszteséget, mert úgy éreztem hogy megbolondulok ha nem érezhetek magam körül kutya szagot, szeretetet. A szívemben mindig ott lesznek az elődök. Nagyon sajnálom.
Jaj egyem a szíved!!Tudom mit érzel és ilyenkor nemis lehet mit mondani,hiszen legalább annyira fáj,mint egy ember elvesztése szerintem. Én voltam íg,a mai napig fáj ha rágondolok és még a cicám is.De egyben hiszek,mert én megcsináltam,hogy szereztem egy kicsi kölyök kutyust és enyhítette a fájdalmam.Tudom,hogy nem ugyan olyan,hiszen nem is lehet,de szerintem sokat segít.Nekem legalábbis nagyon sokat.
Ha nem tartod túl hülyeségnek amit ajánlottam,akkor próbáld meg.Én nem tudok meglenni kutya nélkül.Nekem a mostani is jön velem mindenhova.Bár én egy kis szigeten élek a Carib tengernél,tehát nagyon nagy távolságok nincsenek,de bárhova megyek,boltba,postára,dolgozni,mindenhova jön velem és megvár az ajtóban amíg végzek.Mindenki imádja,mert nagyon okos lett,bár hova megyek,szalad utánam és mindenki kiabál neki,hogy szia Agly,hogy vagy?Pedig egy kis korcs,akit nagyon soványan találtunk meg pici korában.
éppen nagyon szomorú voltam,mert amikor kiköltöztünk,a kutyusomat oda kellett adnom egy ismerősömnek és lelkibeteg voltam.De Aglykám,mert ennek nevezte el a párom,olyan csúnya volt,minden fájdalmam enyhített.
Szóval,ha elég erősnek érzed magad,próbáld meg.
Minden jót kívánok!!!
Latsia, én is megkönnyeztem a mai hírt.. én is ilyen kutyust veszítettem el pár éve. A hiánya a mai napig él bennem, de az akkori fájdalmat felváltotta a derű, és valahányszor rá gondolok, a vidámság elnyomja a szomorúságot, mert annyit kaptam tőle, és annyira szerettem, és annyi jó dologban volt részem általa.. nagyon jó érzés.
Mindig a múltad és a szép emlékek része lesz Maci is!! Neki most már így jobb, és kívánom, hogy Neked is mihamarabb múljon a bánatod!!
Szeretettel gondolok rátok:
Nyesti
veled érzek, nagyon sajnálom!:((
Borzasztó és végtelenül szomorú:(Én azt hiszem,hogy az idő csak a fájdalom intenzitását tudja csökkenteni,de a seb örökre ott marad a szívben...Elmondhatatlanul sajnálom.Kevés minden szó... Edina
Kedves Lányok!
Nagyon szépen köszönöm Mindannyiotoknak az együttérzést, a vígasztalást, kimondhatatlanul jólestek.
Nem is gondoltam, hogy ilyen kedves emberek vesznek körül itt a gasztrovilágban.
Mégegyszer köszönöm Nektek!
Már jobban vagyunk... de ...
Eszter, 16 éves volt a labitok? Gyönyörű kort ért meg, biztosan nagy szeretetben volt része Nálatok! Sajnálom, hogy elment, együttérzek Veled.
Anikó, köszönöm szépen! Tudod, Most 1 éven belül 3 kutyánk ment el... egyelőre nem kell másik... majd később talán...
Daisy, igazad van, a mi kedvünkért 1 perccel se maradjanak többet, mint amennyit lehet..
Sajnálom, hogy egyszerre mentek el a cicád és a kutyus... nagyon nehéz lehetett...
Djudar, igen, nehéz... mondani is, gondolni is... legfőképp érezni:-(
Duende, köszönöm...
Araniel, sajnálom a Tiédet is... 16 év... szép kor, biztosan nagyon Hozzád nőtt...
Morzsa... igen...:-(
Bonbon mánia (Zsuzsám) köszönöm, aranyos vagy...
Gizi, köszönöm, megértelek... nálunk eddig is minden este égett gyertya csak úgy hangulatból, de azóta ha ránézek a gyertyára... mindig Maci jut eszembe és... ááááá.. nagyon fáj:-(((
Nellike, köszi:-(
Szemi, igen... nélkülük minek? De most ez az 1 év 3 kutya... túl sok a lelkemnek:-(((
Nea, köszönöm, nagyon szépet írtál.
És igen... az a feltétlen szeretet és öröm, amit kapunk tőlük...
Eperke, köszi:-(
Trinity, az... nagyon rossz... ráadásul ez a reti mindig csak jót adott nekünk...:-( Így még rosszabb...:-((
Zsuzsi, köszi. Az borzasztó lehetett...szegények...
Mi tavaly szilveszterkor ugyanazon a napon vesztettük el a 2 szánhúzó kutyusunkat.. a mai napig nem tudtam túltenni magam rajta... és most Maci...:-((
Cserke, köszi...
Zsirri, igen, csak annak "örülök", hogy Neki már jobb, és tényleg ez a fontos...
Meg hát elvileg a Jóisten nekünk adta arra az erőt, hogy feldolgozzuk a fájdalmat... csak a szív...
Bianka, köszi... sok boldogságot Palkóval, használj ki minden pillanatot, amit Vele lehetsz.
Andrea, köszönöm!
Mia, köszönöm, nagyon kedves vagy.
Judit, igen... igazad van, biztosan nekünk is lesz még kutyánk... de nem mostanában.
Addig is, segítem továbbra is az árva kutyusokat a lehetőségeimhez mérten, hiszen ha már szeretetet nem tudok nekik adni ilyen messziről, legalább az életüket megpróbálom megkönnyíteni... most meg mivel nekünk nincs több, még többet segíthetek...
Ékszerláda, köszönöm, hogy írtál! Majd lesz másik nekünk is... valamikor.
Nyesti, köszönöm! Remélem nekünk is enyhülni fog a fájdalom... remélem... mert még nagyon rossz... de próbálok terelni... csak az esték...:-(((
Zuzuka, köszönöm!
Edina, én is ettől tartok...túlságosan szerettem Macit, ha lehet ilyet mondani... Ő volt a Mindenem...Most is végigbőgtem, amíg válaszoltam Mindenkinek:-(((
Kedves Latsia!
Sajnálattal olvastam a bejegyzésedet. Kívánom, hogy mihamarább jöjjön el az a pillanat, amikor mosolyt fakaszt az emlékezés! Szeretettel; Orsi (swe)
Tudom,h mennyire nehéz, nekem is van németjuhászom, és 9 cicám. Tavaly 3 cicát vesztettem el, ebből kettőt kobór kutyák téptek szét, egy pedig eltünt. 2 éve pedig az egyik legkedvesebb cicámat megmérgezték, iszonyú kinok közt pusztult el, nem tudta a doki megmenteni. Tudom mit érzel, a mai napig nem tettem túl magam, h nincsenek.Még a képernyővédömőn is ő van, és képek a házban mindenhol, h nap mint nap lássam őket. Én jobban szeretm az állatokat mint az embereket(kivételek persze vannak)
Megjegyzés küldése