Néha kedvem sincs, és ez nyilván mindenkinél előfordul, de az idő... nos azzal mostanában versenyt futok és nem állok nyerésre!:-)
Annyi minden más jó dolog van, hogy nehezen ülök neki fotózgatni az épp aktuális ebédet, sütit vagy bármilyen ételt...na, arra meg már szinte semmi időm, hogy még mindenféle "körítéssel" (régi evőeszköz, kiszórt fűszerek, behajló virágok stb.) is megspékeljem, nem beszélve a különböző fényhatások eléréséhez használt fotóprogikkal való szórakozásra, ami manapság eltejedt, de nálam nem nagyon volt látható eddig ilyen és asszem aligha lesz a későbbiekben. Jobban szeretem a természetes képeket egy ételről, persze szívesen nézem mások "festményeit", mert szépek és szemgyönyörködtetők.
Sokszor elő sem veszem a gépet, nemhogy a fenti hókusz-pókuszt elkövessem...
Lehet, hogy meguntam? Vagy csak előnyben részesítem a normál konyhai tevékenységet úgy, mint sütés-főzés, tálalás, elfogyasztás? Passz... de az biztos, hogy ezentúl ritkábban jövök majd, inkább csak akkor ha tényleg valami nagyon extra cucc kerül az asztalra, mert az utóbbi időben szinte versennyé alakult ez a blogolás és ez már nekem túl sok, ennyire nem érek és nem is akarok ráérni, ennél sokkal jobb dolgok is vannak körülöttem.:-)
Nagyon sajnálom, hogy páran az elmúlt időben búcsút intettek a blogjuknak, én ezt sztem nem szándékozom megtenni, de redukálom a publikálást, különben is már annyi finomságot pakoltam ide, jó lenne gyakrabban elkészíteni ezeket is, nem mindig csak az új dolgok kihívása!:-) Vannak még régebbi receptek is képekkel, amiket már Gasztroújságban megjelentek tőlem, de itt még nem, ez is tiszta vicc!:-)
Ezúton köszönöm meg tisztelettel Stahl Judit team-jenek a felkérését is, hogy működjek velük együtt, de sajnos erre sem nagyon lesz időm azt hiszem...:-(
Örömmel látom viszont hogy Trendo visszatért, de jóóó!!! :-)
A blogdíjakkal is így vagyok, hogy megtisztelő, de igazából az még jobb (ahogy eddig is történt), ha valaki, akinek megnyeri a tetszését a blog, vagy a receptek, ír egy pár sort itt megjegyzésként vagy email-ben.
Hetekkel ezelőtt kedves Blogtársaim díjakat szavaztak meg nekem, amiket ezúton is nagyon szépen köszönök kedves:
Márta
Martinelli
Kriszta
Családi tűzhely
Az elmúlt időben nem volt időm posztolni őket és a játékot sem, amire Krisztina hívott, mert hol itt Cipruson, hol Magyarországon nyaraltunk.
De most megteszem és mégegyszer köszönöm!
A díjak azóta már körbeértek, így most nem küldöm tovább, a játékhoz meg még összeszedem az emlékekeket, de addig is legalább posztolom.:-)
11 megjegyzés:
Latsia, nagyon meg tudlak érteni. Szerintem sokan vagyunk így ezzel. Mai rohanó világunkba egyre kevesebb idő jut mindenre, az emberi kapcsolatainkra, családunkra, magunkra és persze a blogunkra is. Egyszer cak mindenkiben megfogalmazódik a fontossági sorrend. Ha ritkábban jössz is nem baj, de nagyon jó, hogy nem fejezed be a blogolást, hisz sokan szeretünk hozzád járni. Egyszer már írtam, hogy a blogod csupa napfény és a nyugalom szigete. Ezzel még most is így vagyok. Én továbbra is jövök és addig is olvasgatom a régebbi receptjeidet, míg nem lesznek újak. Kívánok kellemes feltöltődést,sok szép más jellegű élményt.
Te jó ég, mintha én írtam volna!!
Ugyanígy vagyok én is. Mikor az ember írja és írja két éven keresztül, fent van már többszáz recept, utána már valahogy nem megy ugyanolyan elánnal.. És annyi minden más fontos dolog van, igaz?
Azért ha lesz új poszt, én máris jövök és olvasom, de a régebbiekért is gyakran jövök lapozni :))
Ez valami virtualis fertőzés, most egymás után legalább vagy 4 blognál látok ilyen keserűséget, kiábrándúltságot! Lehet hogy még én nem régen csinálom vagy nekem nincs annyi leterheltségem? Az első díjamnak természetesen nagyon örültem,de ha most kapok annak is ugyanúgy tudok örülni. Szerintem ahogy már ajánlottam máshol is aki nem szeret díjat kapni, játékban résztvenni annak jelezni kéne a blogján, mert aki adja az őszíntén szeretettel adja és rosszulesik neki ha a másik nem reagál rá semmit! Ha teher a továbbitás így mindenkivel tudatná az illető!:-)
Pihenjél , kapcsolódjál ki és majd idővel jelentkezzél! Én figyelem, hogy mikor?:-)
Latsia!
Gondolatolvasó is vagy. Leírtad az én gondolataimat is.
Mióta ismét dolgozom, azóta én is rohanásban vagyok.
Ritkán postolok, akkor is inkább a régi blogomból hozok át kajákat.
Valóban verseny lett a blogolás, na és a fényképekről ne is beszéljünk.
Én is szívesen nézegetem mások szuper csoda képeit, de sok esetben az inkább egy szuper progi eredménye, vagy csúcs szuper gép eredménye inkább:-(
Puszillak!
Nea, köszi minden sorodért!:-) Örülök, hogy érted a gondolataimat, én is szeretek Hozzád járni!:-)
Yasmine, ugye? Jó kihívás, nem is mondom, hogy befejezem, csak lassítok... ez így nekem is, és akik erre járnak a továbbiakban is, nekik is.:-)
Szerintem egyébként a mindennapi posztolás nem is tud igényes lenni, hacsak valaki nem egy hadseregnek főz:-)
Éva, totál félreértettél, nem ábrándultam ki semmiből, nem kaptam virtuális fertőzést sem, ha így lenne, bezárnám a blogot. Egyszerűen csak baromi sok cucc van már fent, amiket jó lenne újraenni, de hogy, ha mindig új receptek kerülnek terítékre?:-)
Ahogy látom, nincs 1 éve, hogy csinálod... én meg több, mint 3 éve itt, és előtte évekig a Gportalon! Akkor mondjuk azt, hogy összesen 7-8 éve...
Arról nem tudok, hogy bárki megbántódott volna azért, mert az általa adományozott díjat bárki nem adta volna tovább. Az ember önzetlenül ad, nem vár el érte semmit... én pld. asszem sosem kértem egy játékomnál sem semmit cserébe és mégis nyertek sokan, sok mindent, ha jól emlékszem ahogy Te is.
Tehát nem tűnök el, nem kapcsolódom ki (eddig tettem épp azt), jövök ahogy tudok, csak ritkábban, ennyi.:-)
Gesztenyém, annyira tudtam, hogy egyezik a véleményünk, oly sok éve vagyunk egy véleményen sok mindenben!:-)
Puszi Neked is!!!:-)
Ui: Még nem találtam azt a macaronlapot, de ahogy rálelek értesítelek!
Mint ismeretlen - de régi és állandó - olvasó, nagyon tiszteletre méltónak érzem a sokszáz bejegyzést, ami kinyomtatva jó vastag könyv lenne, azt hiszem. Ez így, ahogy van, már nagy teljesítmény, ha hozzá is teszel, kedves Latsia, annál jobb!
Szia!
Én még soha nem szóltam hozzá a blogodhoz, de titkon lelkes követője vagyok. Sőt, el kell árulnom, hogy valaha véletlenül találtam rá, és rajtad keresztül ismertem meg a gasztroblogokat. Sajnálnám, ha teljesen abbahagynád, de értem, hogy kiürültél, ráuntál, belefáradtál. Azért továbbra is elnézegetek ide, hátha... :o)
Minden jót:Eta
Verseny :) Amiről beszéltünk úgy is van
Remélem azért még sok különleges dolgot fogunk nálad látni
Nagyon sajnálom, ha ritkábban foglak látni, mert én tőled kaptam kedvet a blogoláshoz. Csodáltam a képeidet, a frappáns étel leírásaidat és egyáltalán, a konyhád ízeit! Nekem a kedvem most még töretlen, szívesen teszem fel a receptjeimet, képeimet. Van egy apró, amolyan zseb fényképezőm, azzal próbálok fotózgatni. Lehet, ha majd én is több éve fogom csinálni, nekem sem lesz már annyira nagy szám a blogírás. Szóval, én megértelek, ha ennyi év után, behúztad egy kicsit a kéziféket! De azért én, szívesen jövök hozzád majd ezután is egy-két receptért...:o)))
Latsia!
Nehogy gondot csinálj a macaron lapból!!! Egyáltalán nem fontos:-)
Éva! Bocs itt válaszolok a felvetésedre, hogy mindenki jelölje, ha nem akar. Én mindkét blogomba kitettem, hogy díjak helyett pár jó szót kérek, annak jobban fogok örülni,
Sajna nekem egyáltalán nincs időm, sokszor még a blogomra se, nem a díjakat továbbadni, vagy bármilyen mát csinálni vele. Ezért nem szabad megharagudni. Azért akitől kapom, mindig megköszönöm, de igaz mostanában sose adom tovább.
Bocs érte.
Örömteli újrafőzőcskét Latsia!
Megjegyzés küldése