Kenyeret akartam sütni, és nem kaptam sehol friss élesztőt, / azóta sem / a szárítottat meg akkor még nem ismertem.
Mármint a létezéséről tudtam, csak sosem használtam és nem akartam leendő Családom előtt beégni:-))
Akkor történt, hogy a szomszédban lakó néni megszánt és egy kis tál nyúlós tésztaszerűvel jött át hozzánk, és azt mondta, hogy csak keverjek belőle a kenyérhez és rendben lesz.
Álltam, mint szamár a hegyen, fogalmam sem volt mi ez??
Kipróbáltam és sikerült!!!:-)
Nemrég ismét elmentem a nénihez és kifaggattam, és Ő elmesélte, hogy készül.
Nem teljesen az alábbiak alapján, mert Ő egyáltalán nem tett bele élesztőt, csak vizet és lisztet, és azt 4 napig "etette"...
Egyébként itt Cipruson, a legfinomabb kenyerek evvel készülnek, a pékségekben is, /minden sarkon van 1/ ezek a legjobbak és a legtartósabbak.
Azt is említette, hogy az élesztős változata is legalább olyan jó, és gyorsabb...na ezt most akkor le is írom.
Viszont még előtte megjegyzem, hogy valószínűleg ez ugyanaz lehet, mint amit aztán jó pár évvel később végigsöpört a fórumokon öregtészta, nyanya stb. néven...
GÖRÖG ELŐTÉSZTA - προζύμι
60 dkg liszt
kb. 4 dl víz
1 tk só
1,5 tk cukor
1 ek olaj
1 dkg friss élesztő vagy 1 tk instant élesztő
A hozzávalókat a kenyérsütőgéppel összedagasztom, duplájára kelesztem.
Átgyúrom és lefedve, szobahőmérsékleten egy éjszakát pihentetem egy kiolajozott tálban.
Gombóccá dagasztom és lefedve a hűtőben tárolom,kb. 10 napig áll el. (Ha esetleg úgy látom, hogy kicsit szárad, keverek hozzá még egy kis melegvizet.)
Minden alkalommal amikor kenyeret sütök, ebből teszek hozzá úgy 15-20 dkg-t.
Előtte mindig állni hagyom kicsit szobahőmérsékleten ezt a mennyiséget és csak utána dagasztom össze a kenyér többi hozzávalójával.
Amikor már csak az utolsó adag előtészta marad, akkor hozzádagasztom a fenti hozzávalókat, de az élesztőt akkor már élesztőt nem (!), és kész is az új előtésztám!
3 megjegyzés:
Ez a kovász Magyarországon :)
Mamám is kovásznak hívta az ilyesmit (Erdély) és tisztán emlékszem, hogy csak először tett bele ő is élesztőt. Mondjuk, akkor muszáj is volt ehhez folyamodni, mert élesztőt nem lehetett bárhol és bármikor kapni (ugye, kommunizmus).
Ő mindig egy befőttesüvegben tárolta a kredencben és a tetejét sóval szórta meg. Gondolom, ez védte a kiszáradástól.
Az én emlékeim is a nagymamámhoz visznek vissza, s ahogy olvastam a kenyered és a kovászod történetét az ugrott be, hogy valóban volt egy időszak -úgy az ötvenes-hatvanas évek-ben hogy nem lehetett -vagy csak nagyon ritkán- élesztőhöz jutni. Az én nagyim ezt így oldotta meg: Akkor még jó nagy fateknőben dagasztották be a három hétre készülő kenyeret. Amikor kikaparta a teknő aljából a bennemaradt tésztát, ezt megszárította, eltette, s a legközelebbi sütésnél csak langyos vízzel "felélesztette" s ekkor már élesztőt nem is tett hozzá. (jó hogy eszenbe jutott, egyszer megér egy próbát)
Megjegyzés küldése